Tegnapelőtt egy újságárusnál üvöltött rám a Blikk szalagcíme: "Lázadás Fábrynál! Kivonultak a nézők a gusztustalan dal miatt". Na, gondoltam, a Retekklubot épp most meszelte el a Cég, ennek a fele sem tréfa, gyerünk a netre. Egy ilyen cím hatására szinte reflexből arra gondol az ember, hogy Sándor mondott valamit, ami betette a kaput néhány nézőnél. Pedig nem, dehogy. Az egyik vendég villantott, konkrétan Nagy Krisztina. Alias Tereskova.

Művész, médiaszemélyiség vagy éppen "jelenség" címke alatt időről időre felbukkan valaki, azzal az egyetlen, de legalább leplezetlen céllal, hogy rövid karrierje során minél több ember hátán állítsa fel a szőrt. Amolyan hivatásos botrányhősök, de mintha váltott műszakban dolgoznának, kettő egyszerre sosincs színen. Biztosan voltak régebben is hasonlók, én körülbelül Anettka felbukkanása óta vagyok képben a dologgal, de e típus inkarnációjaként könyvelhetjük el mindenki (szó szerint mindenki) Kelemen Annáját is. Egy ideje viszont már a műanyag kasztniban sincs potenciál, így a megüresedett helyre gyorsan besorolt az újabb műbalhékirálynő. Aki festőművész, énekes, állítólag együttese is van, szintén az első női űrhajós neve alatt.

Hogy miért kellett a balhé? Egyrészt bebizonyíthatta a többség általa kispolgárinak kikiáltott ízlését. Azzal, hogy a jónép felháborodásában kivonult a stúdióból, Tereskova pontosan azt érte el, amit akart. Visszhangot, felháborodást, a polgárnak az ő pukkasztását. Ha mindenki fapofával ülte volna végig a produkciót, némi ingerszegény tapssal a végén, szegény Kriszta zokogva sírta volna álomba magát a következő hét minden éjszakáján. Így viszont remekül szórakozott, ráadásul igazolta saját elképzelését, hogy érdemes ezt csinálnia.

Másrészt? Kellett az ismertség. Az az érzésem, Tereskova eddig nem jutott valami messzire. Most komolyan, jelentkezzen az, aki a Heti Hetest megelőzően hallott róla. Mert én például csak úgy egy hónapja, a YouTube által. Sebaj, tegnapelőtt ezt a problémát is megoldotta. Híres lesz, vagy hírhedt, édesmindegy, a lényeg, hogy beszéljenek róla, jó sokat. Akiről beszélnek, aki bármikor tud zaftos témát szolgáltatni, azt felkapja a média, és még inkább a köztudat részévé teszi. A folyamat öngerjesztő, szárnyal a hírnév, dől a pénz. A rendszernek viszont beépített hibája, hogy egy idő után dögunalmassá válik az áldozat: új arcok, új sztorik kellenek, Tereskova pedig koppan egyet, és fél év múlva a varjú nem károg utána.

De legalább neki is megvolt a tizenöt perc hírnév.

Valljuk be, szeretünk álmodozni. Túl könyörtelen a valóság ahhoz, hogy ne meneküljünk néha fantáziánk berkeibe, ahol a jó győz, a gonosz pedig meglakol. Mert színessé teszi az unalmas hétköznapokat, és ad némi erőt, optimizmust a folytatáshoz.

Ezért kellenek nekünk a legendák. Városi embernek a városi legendák. Mint például ez:
"Egyik ismerősöm munkatársa hétfői élményei, saját szemével látta: (e-mailbe kaptam)

Munka után megy haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelőg a járdáról egy egyébként tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem 'csög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra levő forgalom, és a bömös közt elférjen, 'csög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos csak valahogy elvési a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömös mellé ér, üres+nagygáz= embertelen füstfelleg, be a nyitot ablakon a paréj arcába. Na több se kell az idiótának: letolatás, busz elé vágás, kiszállás, ajtót kinyitja a busz lökhárítója alatt levő "rejtett" gombbal. Felszáll, elkezdi a "hülye köccsőőőg,... stb" dumát, a sofőr mondjuk magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón 2 cigó lepattan a buszról , be a bömösbe, és pápá! Elvitték a f..szkalap autóját! A f..kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadja a kegyelemdöfést: "Most akkor marad, vagy leszáll?"

Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott."

[idézet eredeti helyesírással]Leplezzük is le azon melegében. A karakterek valódiak, a szituáció megszokott, az eseményeket simán el lehet képzelni. A járdát szegélyező korlátok ellenére egy-két kocsibehajtón, illetve a Szép utcai zebránál meg is lehet állni a leírt módon. Még a munkaidő utáni csúcsforgalomban kivitelezett előzés is rendben van, ha hősünk a buszsávban követi a Nagy Kéket, majd a Ferenciek és a Blaha közötti bármelyik öbölben keresztbeáll előtte.

A történet idáig egészen hihető. Lenne. Csak az nem stimmel, hogy egyetlenegy budapesti busznak sem végződik jobb oldalon a kipufogója. Különben a megállóban ácsorgók rendszeresen ugyanazt kapnák az arcukba, mint a mesebeli béemvés. Ha buszvezetőnk adott is üresben gázfröccsöt, azt a túloldali szerencsés kapta.

Egyébként már az indítás is gyanús: ismerősöm munkatársa sógorának az unokaöccsének egyik haverja saját szemével látta. Hogyne.

És mégis óriási sztori.

Dereng még, ki az a MacGyver? Persze, ha feldobsz egy csavarhúzót, és helikopter esik le, ő van a háztetőn. A héten vettem észre, hogy van TV6-unk, és hogy ott délutánonként kedvenc ezermesterem szokott kimászni a leglehetetlenebb helyzetekből. Azon ritka tévéműsorok közé tartozott ez, melyet a tanárok is szerettek, mert sok srácot fordított a fizika, a kémia, és úgy általában a természettudományok felé. Ha belegondolunk, hogy ámerikai sorozatról beszélünk, ez nagyon nagy szó.

Mióta videómegosztók léteznek, komoly divat lett házilag klipeket ácsolni kedvenc sorozatok jobb pillanataiból. Az alant következőt például Weird Al Yankovic "Hardware Store" című számára hangolta az elkövető. Ha valakinek be kellene mutatnom, miről szólt 7 évadon át a MacGyver, biztosan ezt választanám.

Úgy tíz évvel ezelőtt - ahogy dereng - két együttes bitorolta a hazai zenei paródiák piacát. Az egyik versenyző a máig, bár egyre fárasztóbb minőségben jelen lévő Irigy Hónaljmirigy volt. Akkoriban még egész jók voltak, de most inkább a másikról lesz szó.

Aki nagyjából képben van az időszakkal, az sejtheti, hogy Orbán Sándor, Walla Ervin és Wéber Tamás triójáról, a MyCreamről szól a bejegyzés. 1995 és 2002 között ügyködtek, nem is rosszul, mert legjobb számaik szerintem simán lekörözik az IHM-et. Főleg a mostanit. Akadnak ugyan rettenetesen béna dalaik, de a májkrémes szövegek  legtöbbször százszor eredetibbek, legalábbis nekem bejönnek az esetenként bedobott kínrímek és elvont poénok. A mondanivaló sem mindig összefüggő, inkább a hangulatra koncentrálnak, azt sarkítják a végletekig. Változatos témájúak a dalok, nem emeltek komplett albumokat testrészek és szexuális tevékenységek köré. A három pasas énekhangja is valahogy jobban illik egy paródiához, szinte érezni, hogy egy percig nem vették vérkomolyan magukat.

Egy másolat másolata kazi formájában találkoztam velük valamikor általános hatodikban vagy hetedikben. A harmadik, Szupravicc című opusz volt az. Már akkor is ütött, és azóta is valahányszor meghallgatom, nagyon hangosan tudok mosolyogni rajta. Mert óriási. Közben persze beszereztem a többi albumot is, hülyülős hangulatban tökéletes partnerek.

Klipjük sajnos nincs a YouTube-on, talán nem is készült. Helyette ímhol egyik klasszikusuk, a Homorú Szamuráj eredetije, a megboldogult Ámokfutók által. Igen, Kozsó. Félelmetes visszaemlékezni, hogy ez toplistás zene lehetett tíz évvel ezelőtt. Azért figyelmeztetek mindenkit: most röhögünk rajta, de ha valaha kitör a eurodance retró, a Carpe Diem vagy az Alvajárók újra menő lehet.

Ma röppent fel egy újabb hír a politika amúgy is zavaros állóvizéről, mely szerint a Honvédelmi Minisztérium a pénzügyminiszter - most hűsölő - volt üzlettársának vállalkozásával kötött szerződést lőszermegsemmisítésre. Pontosabban nem vele, hanem egy másik céggel, ők adták a boltot alvállalkozásba Kabai Károlyéknak.

Tekintsünk most el a dolgok politikai vonatkozásaitól. Az mégiscsak izgalmasabb, hogy az inkriminált cégnek mi minden szerepel a tevékenységi körei között:

35.30 Légi-, űrjármű gyártása, javítása

Igen, tudom, a TEÁOR gyűjtőkategóriákat használ. De azért érdemes belegondolni: egy magyarországi kft. lenne a NASA titkos szövetségese? Ki tudja, a műhelyben talán ezekben a pillanatokban építik a Voyager 3-at. Az udvar egyik távoli sarkában, fekete ponyva alatt pedig ott szunnyad az éves átvizsgálásra váró Discovery. Ha márkaszervizhez méltón megvágják az ügyfelet az olajcserével, akár azt is megérthetjük, mi történt a Columbiával.

Belegondolt már valaki? Hátha stikában űrhatalom lettünk. Kérem, hívják Dana Scully-t.

Ami azt illeti, adós maradtam az ORTT-saga befejező epizódjával. Merthogy a pénteki volt az ott töltött hat hetem utolsó napja. Délben még beültem a március 15-i ünnepségre, de aztán búcsút kellett intenem a Műsorszolgáltatási Jogi Osztálynak, vele pedig az egész Testületnek is.

Szuper volt. Komolyan, minden szépítési és önigazolási igyekezettől mentesen. Elég könnyen megszoktam a környezetet, a ritmust, éppen ezért nagyon fura reggel kilenckor itthon ülni, miközben 30 napon át ilyenkor léptem át a Reviczky u. 5. kapuját. Rengeteg érdekes dolgot és rengeteg jó fej embert ismertem meg. Egy élmény volt, a szó legjobb értelmében.

Mindenkinek mindent köszönök. És a további legjobbakat.

A hét elején - szinte teljesen véletlenül - elcsíptem egy szpotot a tévékettőn. Egy improvizáción alapuló, amolyan helyzetgyakorlatokkal teli műsort ígért a reklám, egészen jó nevekkel, csak igen lehetetlen időpontban: péntek, 23:00. A műsor címe - Beugró - is amolyan színházközeli. Szokatlan attól a kereskedelmitől, ahol olyan kaliberű műsorok futnak, mint mondjuk Az igazság ára című bűncselekmény. Sejtettem, hogy el fogom felejteni, inkább beállítottam a felvevőt, neki jobb a memóriája - az első, hat óránál hosszabb áramszünetig mindenképp. Aztán úgy alakult a tegnapom, hogy éppen tizenegykor értem haza. Látom a kis piros lámpát világítani, eszembe jut a műsor; hát akkor lássuk.

Először a műsorvezető, Novák Péter tűnt fel a színen. Egy pillanatra lendületet vesztettem, ő ugyanis lassan Lajka-szerűen sokoldalú médiaszemélyiséggé válik - csak éppen tehetséges. Azért sunyin reménykedem, hogy autós műsorban nem fogom viszontlátni, mint a média hajdani királykisasszonyát.

Aztán jöttek a színészek: Rudolf Péter, Kálloy Molnár Péter (miattuk akartam megnézni a műsort), Szabó Győző, valamint a számomra ismeretlen, de annál nagyszerűbb Pokorny Lia. És kezdetét vette a sziporkázás. Egyszerűen zseniális, ahogyan a legváratlanabb és legodanemillőbb mondatokra-hangokra reagálnak, vagy ahogy ugyanabból a néhány soros párbeszédből különféle élethelyzeteket hoznak ki. Az egész műsor varázsát a díszletek-kellékek hiánya adja: a színészek - mondhatni - kizárólag saját és kollégájuk tehetségére vannak utalva. Meg a nézők képzelőerejére. Olyasmi ez, mint ahogyan gyerekkorunkban játszottunk, csak profik az előadók. Az egyik legjobb a "zsebszöveg" fedőnevű akció volt: a színészek három-három mondatot húznak egy dobozból, majd egy előre megadott szituációban, csengőszóra kell valamelyiket alkalmazni. Óriási, komolyan mondom. Kár, hogy csak fél óra az egész, én hajnalig elnéztem volna.

Tudom, szokatlan és ritka látvány a "kultúra" és a "tv2" címkék egymás melletti felbukkanása, most viszont valami egészen elképesztően új és jó született. Csak tennék normális időpontra.


Bonus Track: a kenósorsolás

Ugye, emlékszünk még arra a lányra, aki folyton pislogott, amint egy új számot kellett bemondania? A fél ország ezen röhögött, de a tréfának most leáldozott. Az új srác ugyanis megoldotta a Szerencsejáték Zrt. legégetőbb problémáját, amennyiben még véletlenül sem pislog. Két perc alatt egyet sem. Szinte csodálom, hogy nem szárad aszottá a két szeme.

Belvárosi Természetbúvár, 2. évfolyam, 2. szám
Bármely hétköznap 8:50, Astoria, az East-West Business Center előtt

Legutóbb majd' két hónapja jelentkezett állatkerti kalauzunk, melynek legfrissebb számában ismét egy jól ismert, ám annál érdekesebb fajt veszünk közelebbről szemügyre: az Élelmes Fuvarost.

Egyedei Budapesten és vidéken egyaránt fellelhetőek. Míg az előbbi vadászterület vándorai rendszerint tilosban parkolással és más fajok által "pofátlannak" titulált furakodással, utóbbiak százharmincas országúti tempóval, 2x1 sávoson az előttük haladó levillogásával, valamint a frontális ütközést kísértő előzésekkel teszik magukat azonnal felismerhetővé. Bár viselkedésük szembeötlő, megjelenésük többnyire igen visszafogott: járműveik a méretbeli különbségek széles skálája ellenére szinte egységesen rejtőzködő fehérben díszlenek. Sokukat legalább egy horpadás teszi rusztikusan férfiassá.



A mai napon lencsevégre kapott példány - a fentieken túl - határtalan leleményességről tesz tanúbizonyságot. A járdán parkolás vészvillogóval spékelése már megszokott az Élelmes Fuvarosoktól, de egészen ritka, hogy valamelyikük triplán biztosítsa magát a Hatósági Közeg zaklatásai ellen.

1. Vészvillogó, hátha a Közeg elhiszi, hogy épp itt adta fel a technika.
2. Háromszög, ha a vészvillogó mégsem lenne elég meggyőző.
3. Végső és megsemmisítő érvként pedig: a Rokkantigazolvány.

Halvány árnyat vet az idillre, hogy barátunk két lábon, a rokkantság bármely jele nélkül egyensúlyozza az árut rendeltetési helyére, majd pöccre indítva elviharzik.

Tutira kell menni, na.