Valljuk be, szeretünk álmodozni. Túl könyörtelen a valóság ahhoz, hogy ne meneküljünk néha fantáziánk berkeibe, ahol a jó győz, a gonosz pedig meglakol. Mert színessé teszi az unalmas hétköznapokat, és ad némi erőt, optimizmust a folytatáshoz.

Ezért kellenek nekünk a legendák. Városi embernek a városi legendák. Mint például ez:
"Egyik ismerősöm munkatársa hétfői élményei, saját szemével látta: (e-mailbe kaptam)

Munka után megy haza busszal, valahol az Astoria környéke. Buszsáv, amibe félig lelőg a járdáról egy egyébként tök szabálytalanul parkoló BMW. A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem 'csög. Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra levő forgalom, és a bömös közt elférjen, 'csög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért. Buszos csak valahogy elvési a résen a járgányt, és amikor a kipufogó a bömös mellé ér, üres+nagygáz= embertelen füstfelleg, be a nyitot ablakon a paréj arcába. Na több se kell az idiótának: letolatás, busz elé vágás, kiszállás, ajtót kinyitja a busz lökhárítója alatt levő "rejtett" gombbal. Felszáll, elkezdi a "hülye köccsőőőg,... stb" dumát, a sofőr mondjuk magára zárta az ajtót. Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón 2 cigó lepattan a buszról , be a bömösbe, és pápá! Elvitték a f..szkalap autóját! A f..kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadja a kegyelemdöfést: "Most akkor marad, vagy leszáll?"

Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott."

[idézet eredeti helyesírással]Leplezzük is le azon melegében. A karakterek valódiak, a szituáció megszokott, az eseményeket simán el lehet képzelni. A járdát szegélyező korlátok ellenére egy-két kocsibehajtón, illetve a Szép utcai zebránál meg is lehet állni a leírt módon. Még a munkaidő utáni csúcsforgalomban kivitelezett előzés is rendben van, ha hősünk a buszsávban követi a Nagy Kéket, majd a Ferenciek és a Blaha közötti bármelyik öbölben keresztbeáll előtte.

A történet idáig egészen hihető. Lenne. Csak az nem stimmel, hogy egyetlenegy budapesti busznak sem végződik jobb oldalon a kipufogója. Különben a megállóban ácsorgók rendszeresen ugyanazt kapnák az arcukba, mint a mesebeli béemvés. Ha buszvezetőnk adott is üresben gázfröccsöt, azt a túloldali szerencsés kapta.

Egyébként már az indítás is gyanús: ismerősöm munkatársa sógorának az unokaöccsének egyik haverja saját szemével látta. Hogyne.

És mégis óriási sztori.