Úgy tíz évvel ezelőtt - ahogy dereng - két együttes bitorolta a hazai zenei paródiák piacát. Az egyik versenyző a máig, bár egyre fárasztóbb minőségben jelen lévő Irigy Hónaljmirigy volt. Akkoriban még egész jók voltak, de most inkább a másikról lesz szó.
Aki nagyjából képben van az időszakkal, az sejtheti, hogy Orbán Sándor, Walla Ervin és Wéber Tamás triójáról, a MyCreamről szól a bejegyzés. 1995 és 2002 között ügyködtek, nem is rosszul, mert legjobb számaik szerintem simán lekörözik az IHM-et. Főleg a mostanit. Akadnak ugyan rettenetesen béna dalaik, de a májkrémes szövegek legtöbbször százszor eredetibbek, legalábbis nekem bejönnek az esetenként bedobott kínrímek és elvont poénok. A mondanivaló sem mindig összefüggő, inkább a hangulatra koncentrálnak, azt sarkítják a végletekig. Változatos témájúak a dalok, nem emeltek komplett albumokat testrészek és szexuális tevékenységek köré. A három pasas énekhangja is valahogy jobban illik egy paródiához, szinte érezni, hogy egy percig nem vették vérkomolyan magukat.
Egy másolat másolata kazi formájában találkoztam velük valamikor általános hatodikban vagy hetedikben. A harmadik, Szupravicc című opusz volt az. Már akkor is ütött, és azóta is valahányszor meghallgatom, nagyon hangosan tudok mosolyogni rajta. Mert óriási. Közben persze beszereztem a többi albumot is, hülyülős hangulatban tökéletes partnerek.
Klipjük sajnos nincs a YouTube-on, talán nem is készült. Helyette ímhol egyik klasszikusuk, a Homorú Szamuráj eredetije, a megboldogult Ámokfutók által. Igen, Kozsó. Félelmetes visszaemlékezni, hogy ez toplistás zene lehetett tíz évvel ezelőtt. Azért figyelmeztetek mindenkit: most röhögünk rajta, de ha valaha kitör a eurodance retró, a Carpe Diem vagy az Alvajárók újra menő lehet.
Aki nagyjából képben van az időszakkal, az sejtheti, hogy Orbán Sándor, Walla Ervin és Wéber Tamás triójáról, a MyCreamről szól a bejegyzés. 1995 és 2002 között ügyködtek, nem is rosszul, mert legjobb számaik szerintem simán lekörözik az IHM-et. Főleg a mostanit. Akadnak ugyan rettenetesen béna dalaik, de a májkrémes szövegek legtöbbször százszor eredetibbek, legalábbis nekem bejönnek az esetenként bedobott kínrímek és elvont poénok. A mondanivaló sem mindig összefüggő, inkább a hangulatra koncentrálnak, azt sarkítják a végletekig. Változatos témájúak a dalok, nem emeltek komplett albumokat testrészek és szexuális tevékenységek köré. A három pasas énekhangja is valahogy jobban illik egy paródiához, szinte érezni, hogy egy percig nem vették vérkomolyan magukat.
Egy másolat másolata kazi formájában találkoztam velük valamikor általános hatodikban vagy hetedikben. A harmadik, Szupravicc című opusz volt az. Már akkor is ütött, és azóta is valahányszor meghallgatom, nagyon hangosan tudok mosolyogni rajta. Mert óriási. Közben persze beszereztem a többi albumot is, hülyülős hangulatban tökéletes partnerek.
Klipjük sajnos nincs a YouTube-on, talán nem is készült. Helyette ímhol egyik klasszikusuk, a Homorú Szamuráj eredetije, a megboldogult Ámokfutók által. Igen, Kozsó. Félelmetes visszaemlékezni, hogy ez toplistás zene lehetett tíz évvel ezelőtt. Azért figyelmeztetek mindenkit: most röhögünk rajta, de ha valaha kitör a eurodance retró, a Carpe Diem vagy az Alvajárók újra menő lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Walla Ervin 2008.03.24. 14:55:02
Flankerr 2017.07.01. 22:32:44
Ez szinte tökéletes jóslatnak bizonyult, 2014-5-6-7-re be is jött :)
kéki béla 2021.01.27. 03:34:23
Milyen kozsó?
Bir-kozsó!"
:DD
Fenn vannak a youtube-on. Nem tudom, mióta.
kéki béla 2021.01.27. 03:41:56
(A szememben meg akkor, amikor a néhai PeCsában léptek fel, a zenekarból hárman, ők is playback és petike a végén sértetten khm... megköszönte a "nagy" tapsot... Mégis mit várt? Ha ők leszarták a közönségüket...)