Tegnap este rámtört a retrofilmes hangulat, annak is a "gyerekkori kedvenc" nevezetű alfaja, előkaptam hát a Vissza a jövőbe című trilógia első epizódját. Egyúttal rájöttem, hogy még mindig ott tartok, ahol akkoriban: jó film, pörgős cselekmény, kellő helyen és mennyiségben elhelyezett poénok, remek karakterek remek színészekkel. És nyilván nem vagyok közömbös a DeLorean iránt sem. Mélyebben nem megyek bele, mert nem érdemes. Nem freudi mélységű, viszont roppant szórakoztató alkotás; aki még nem találkozott volna vele, szánja rá a másfél órát. Megéri.

Aki viszont látta, és hasonlóan érez iránta, annak ajánlom az alábbi videókat. Satisfaction guaranteed.

Vissza a jövőbe:

Vissza a jövőbe II.:

P.S.: Mielőtt bárki megkérdezné: nem ez lenne a két poszttal ezelőtt beígért filmkritika. Az valamikor november elején várható, addig remélhetőleg magát a filmet is bemutatják.

Még decemberben született egy bejegyzés a sötétség immáron legendás ámerikai kisasszonyáról, aki az Okosabb vagy, mint egy ötödikes? helyi változatában a legnagyobb lelki nyugalommal közölte, hogy Európa egy ország. Örömmel jelentem, hogy megtaláltam kolléganőjét, aki Holly fedőnéven tett fel egy kérdést a Facebook NCIS-kvízében.

Hosszú hallgatás után, jó szokásomhoz híven ismét egy videóval örvendeztetem meg az erre tévedt gyanútlan netezőket, természetesen olyannal, amelyet mindenki legalább ötvenszer látott már. Ezúttal egy Attenborough-alkotásról van szó, főszereplője a hím lantmadár, amely - tekintettel a lehetőségek szűkösségére - utánzóképességéből igyekszik tőkét kovácsolni az ausztrál vadonban. Alapvetően a többi madár énekét használja fel arra, hogy sokoldalúságát villogtatva meghódítsa saját nőstényét - mit meg nem teszünk a nők kegyeiért, ugyebár. Madarunk azonban nem kifejezetten más fajokat, hanem hangokat utánoz, így a szórásba egyéb zajok is bekerülnek: fényképezőgép, autóriasztó, láncfűrész...

Van viszont néhány jelenet, ami a műsorból kimaradt:

"Living a law just short of delusion
When we fall in love there's confusion
This must be the place I waited years to leave"

Pet Shop Boys - This Must Be the Place I Waited Years to Leave

Már a vizsgaidőszak elején elhatároztam, hogy ez az idézet fog állni annak a bejegyzésnek az élén, melyben hatalmas elánnal bejelentem országnak-világnak, hogy a jogtudományok doktorává avattak. Nos, az idézet ott vigyorog, tehát ma délelőtt 10 óta hivatalosan is

a jogtudományok doktora vagyok.

Igen, az angolosok már kitalálhatták, a címe miatt esett a PSB szerintem máig legjobb számára a választás. Az elmúlt hónapokban ugyanis más vágyam sem volt, csak elhúzni az ELTE-ről. Minél előbb, annál jobb. A ZV-időszak volt az oka, persze, és ilyenkor az emberben felgyűlik öt év minden kínlódásának, minden végigtanult napjának és éjjelének, minden félresikerült vizsgának az emléke... nem hiszem, hogy bárki másképp érzett volna.

Aztán ugyanez az ember az utolsó vizsga utáni három hétben rájön, hogy mégsem akar menni. Mert élete egyik legjobb szakaszát hagyja maga mögött azzal, hogy átveszi a diplomát, és kilép a kapun. Öt évet az életéből, a fiatalságából. Öt olyan évet, amelyre minden szívás ellenére boldogan, vagy éppen keserédes nosztalgiával fog emlékezni.

A legnagyobb baj, hogy nincs harmadik út. A Yes és a No mellett nincs Cancel, sőt, tulajdonképpen No sincs: ha megvan minden, menni kell. Az emlékek visszahúznak, de csak egy darabig; utána úgyis győz a kalandvágy, hív az ismeretlen, az új, győz a felfedező ösztön.

Szóval mégis ott tartunk, hogy ez az a hely, amelyet évekig vártam, hogy elhagyhassak. De már más értelemben. Az élet egy fejezete lezárult, hogy egy új kezdődhessen. Talán Fekete István mondta: ha nem múlna el az, ami jó, hogyan következhetne a még jobb?

Előre az ismeretlenbe.

Ha tényleg igaz, és nem csak álmodtam a július elseje óta történteket, úgy jelentem, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakja részemről elvégeztetett. Nem volt egyszerű, a polgári jogi performanszot közkívánatra újra be kellett mutatnom, de végül az is sikerült, nem is gyengén. Az alábbiakban leírom az elmúlt hónapok tanulságait, és valamiféle útmutatót is szeretnék vele nyújtani azon szerencsétleneknek, akik szintén a feslőoktatás befejezésével küzdenek.

ZV előkészítő:

ZV-időszak előtt három héttel kezdődő, két hétig tartó ismétlőgyakorlat. Ne, ismétlem, NE MENJ, egészen egyszerűen nem éri meg az időt, főleg, ha közeli időpontra tették első vizsgádat. Talán polgári jogból a társasági rész megéri, az eltések által közismerten jószívű tanár korrektül összefoglalta a legújabb módosításokat.

Polgári jog:

Az öt vizsgatárgy abszolút legkeményebbje. Alapesetben három hét áll a szerencsés rendelkezésére - ennek viszont minden percét ki kell használni. Észveszejtően hatalmas anyag, a kidolgozott is 1000 oldal körül van, tehát ha anno kihúztad a könyveket, jobban jársz azokkal az ismerős szöveg miatt. A tanárok nem az általánosságokra, hanem a huszadrangú dolgokra szeretnek rákérdezni. Az alapfogalmakat - mint pl. utaló magatartás vagy a Ptk. 339. § - persze szósz szerint, zsigerből kell vágni, különben gyorsan búcsúzol a versenyből. A vizsgán három tételt húzol a tételsor szerinti A, B és C kategóriából.

Büntetőjog:

Ettől tartottunk a legkevésbé, két hét bőségesen elég. Sokan esküsznek a kidolgozott tételsorra, pedig felesleges. Mind az Általános, mind a Különös Rész tankönyve kiemelve hozza a jogszabály szövegét, majd ahhoz fűz elég bőbeszédű kommentárt. Előbbi szó szerint megtanulandó, az utóbbi egy-két tisztességes átolvasással megjegyezhető. A közhiedelemmel ellentétben az Általános Rész nehezebb a Különösnél, hiába vékonyabb a könyv, legalább annyi idő kell arra is. Szintén háromtételes mutatvány, az általánoson és a különösön kívül egy szabadstílusú jogeset megoldása hátráltat a diplomához vezető úton.

Közigazgatási jog / Alkotmányjog

Igen, a két vizsga egyszerre megy. Kidolgozott tételsorok közkézen keringenek, e két tárgyból inkább azokat javaslom, a könyvekben néhol sok a rizsa, másrészről a jegyzet - legalábbis ami nekem volt - jobban áttekinthető, ami néha nagyon nem árt. A tárgy és a vizsga is, eltekintve az extrém tételektől és tanároktól, közepes nehézségű, a három hét elég rá. A vizsga előnye és hátránya egyben, hogy a páciens csak egy-egy tételt húz mindkét művészetből, ezen áll vagy bukik minden.

Jog- és állambölcselet

A szivatóssági faktort tekintve csak nagyon kicsivel marad el a polgári jogtól. Azonban, míg a PJ végletes konkrétságával, a JÁB ugyanilyen végletes elvontságával tizedeli a doktorrá avanzsálni kívánók seregét. 108 tétel, 3x36-os beosztásban, amit a tételsor nem, csak a matekóráról öröklött egyéni hajlam fed fel. Azaz három tételből felelsz, de a vizsga szépsége, hogy ezek egy darab cetlin, a Magasságos Tanszék összeállításában tűnnek fel, nehogy túl nagy szerencséd legyen. Az első kérdéscsoportot (a nagy filozófusok bölcselkedéseit) érdemes rendesen megtanulni, a maradék 72-t amúgy sem lehet - a delikvens fantáziája hatalmára kénytelen hagyatkozni.

Általános tapasztalatok:

1. Éjjel 11-nél tovább egyszerűen nem érdemes tanulni. Amit addig nem sikerült a fejedbe passzírozni, utána már pláne nem fog menni. Hagyd reggelre, aludj. Többet ér.
2. A tévésorozat jóbarát. Ha van egy kedvenc sorozatod, az biztos kikapcsolódást jelent tanulás utánra. Nem annyira hosszú, mint egy rendes film, de 30-40 perc szórakozás rengeteget jelent. Az én életemet a Miért éppen Alaszka? mentette meg. Köszönöm, dr. Fleischman.
3. A vizsga sikere csak 1/3-ban múlik rajtad. A második harmad a tanár, a harmadik a szerencse függvénye. A szerencse és tenmagad hozzájárulása közti arány módosulhat, ha nem tanulsz meg minden tételt.
4. Ismételj! Ha eddig sose ismételted át vizsga előtti napokon az anyagot, most akkor is szükség lesz rá, nincs ember, aki ekkora adatmennyiséget 2-3 hét távlatából fejben tudna tartani. Talán a legutoljára tanultakat nem szükséges, de ha mást nem, a legrégebben tanultakat mindenképpen nézd át.
5. Ne lepődj meg, ha lebetegszel közben... sokunkkal megesett.

Nos, dióhéjban ennyi lenne három és fél hónap héroszi küzdelme. Hátha hozzájárul valahogy ahhoz, hogy mások könnyebben vészeljék át a vészkorszakot. A magam részéről letészem a lantot, nyugodjék.