Habár a hír kering már egy ideje a világban, ettől függetlenül érdekes és izgalmas: feltámad poraiból a DeLorean. Akinek névről nem ismerős, annak segítségképpen: ez az az időgépnek címzett szárnyasajtós autó, amely a Vissza a jövőbe-trilógiában 88 mph felett lángoló guminyomok és néhány durranás kíséretében segített Michael J. Foxéknak megbolygatni a tér-idő kontinuumot.

A DMC-12 alapvetően óriási bukásként vonult be a történelembe. John Z. DeLorean, a Pontiac egykori főnökének megtestesülőben lévő álmát már születésekor óriási marketing vette körül, a csillogó brosúrák a "közlekedés forradalmával" fenyegettek, mindenki sokat várt tőle. Igazi nemzetközi együttműködés volt: az extravagáns formát maga Giugiaro vetette papírra 1975-ben, a motor a Peugeot, a Renault és a Volvo által közösen fejlesztett 2849 köbcentis V6 volt, a futóművet pedig a Lotus finomhangolta, és ha ez nem lett volna elég, a kocsi sirályszárnyas ajtókat és rozsdamentes acél karosszériát kapott. Papíron álomautó, sőt, kétezer munkahely reményében még a brit kormány is beszállt az észak-írországi Dunmurryben létesítendő gyár építésébe.

Aztán jött a valóság. Egy nemhogy futurisztikus, hanem inkább a hetvenes éveket idéző, az amerikai környezetvédelmi előírások terheit nyögő, elektronikai hibáktól hemzsegő, de legalább drága autó. A kezdeti lelkesedés után az eladások '82 nyarára gyakorlatilag megszűntek, sőt, az elégedetlen vevők száza perelte a DeLorean Motor Company-t, ami lassanként a csőd szélére került. John DeLorean viszont körömszakadtáig ragaszkodott álmához. Olyannyira, hogy kábítószercsempészeket is hajlandó volt fedezni cégével. A vége az lett, hogy 1982 októberében letartóztatták, utána azonban fokozatosan kiderült, hogy a csempészek valójában az FBI beépített emberei. Ezután egyszerű volt arra építenie védelmét, hogy az egész pusztán fiktív bűncselekmény volt, végül 1984 augusztusában felmentették. A gyár közben csendben kimúlt. Az utolsó autókat maradék alkatrészekből rakták össze '83 elején, majd messze ár alatt értékesítették őket. Ha nincs az 1985-ös időutazós mozi, talán az örök feledésbe merül ez a koncepciójában egyébként zseniális darab.

Ehelyett ismét óriási népszerűségre tett szert. A fanatikusok hamar rájöttek, hogy a DeLorean igazi különlegesség, viszonylag egyszerűen tuningolható és gyakorlatilag elpusztíthatatlan. Rengeteget restauráltak közülük, a legtöbb konstrukciós hibát is kijavították. 1995-ben megalakult a DeLorean Motor Company of Texas, amely jelenleg az autóhoz kapcsolódó valamennyi jog birtokosa. Eleddig a gyár maradék raktárkészleteiből újítottak fel autókat, most pedig - mivel még mindig van gyári alkatrész bőven - úgy döntöttek, hogy 2008-tól évi kb. húszas darabszámban ismét gyártani fogják a DeLoreant. Motort persze nyilván korszerűbbet választanak bele, a PRV V6 ugyanis utoljára az első generációs Renault Lagunát hajtotta, de az ígéretek szerint a belső tér is átalakul. Árát 57 500 dollárra tartják.

Sokan úgy vélik, az új DeLoreanek rontani fogják az eredetiek piaci értékét, szerintem viszont felesleges aggódni. A klasszikus autók piaca nagyon érzékeny minden változtatásra, a korai '81-es DMC-k ára még mindig magasabb, mint az utolsó daraboké. Az újak pedig lehet, hogy emelni is fogják a keresletet az ír gyártásúak iránt.

Mégiscsak az az igazi.