Volt egyszer az Istennő. A Citroen DS, amely 1955-ben űrhajóként szállt le a Párizsi Autószalon közepére, hogy kiröhögjön mindent, amit addig autónak neveztek. Akkora forradalmat csinált, amekkoráról Hatodik Lenin izzadva fantáziált langyos szentpétervári éjszakákon. Létezett egy csúcsváltozat, a mesebeli varázsszőnyeg hidropneumatikus megtestesülése. Pallasnak hívták.



Később utódja is született az Istennőnek. Már nem olyan tébolyult módon, de még mindig ugyanazzal a tipikusan francia extravaganciával hódított, mint anyja. Csapotthátú a háromdobozos cirkálók osztályában, mi más. Ő volt a CX, az Úr 1975. évének autója. A DS rengeteg zsenialitását megörökölte, a legjobban felszerelt darab még a Főistennő nevét is. CX Pallas.



Harminc évvel később a világ javában a kényszerputtonyosok korát élte. Megerőszakolt ötajtósok torz gyermekei láttak napvilágot, és a hullám a Citroent is magával söpörte. Quasimodo világában az amúgy dögös C4 rettentő fart kapott, azonban, amíg csak Kínában tervezték forgalmazni, Európa legyintett. Most mégis megkapjuk, hát persze. És hogy mi lesz a neve?

Pallas.