Nos, megvan a 2008-as év autója. Az infó ugyan pár napja keringett a neten, az Autovisie internetes kiadása lényegében lelőtte a poént, de ettől függetlenül ma vált hivatalossá, hogy

a Fiat 500 nyert.

Magabiztos fölénnyel. 385 pontjával 60-at vert a Mazda2-re, a 202 pontos Mondeo és az azt követő Cee'd, Qashqai, C-Klasse és Pug308 pedig gyakorlatilag labdába sem rúgott. És most döbbenjen meg mindenki, mennyire számít a forma.

Szinte vakon mernék nagy összegű fogadást kötni arra, hogy a Mazdában sokkal kifinomultabb a technika. Mégiscsak japán, az meg szinte garantálja a hájteket és a megbízhatóságot - a Fiatot nem ezért szeretjük. A Mazda emellett bitang jól néz ki, természetes volt, hogy végig az egyik legnagyobb esélyes legyen. De.

Van a bitang jó formaterv, és van a maradandó. Az olaszok az utóbbihoz nagyon értenek. Dante Giacosa '57-ben olyan karosszériát tudott rajzolni a korabeli 500-asnak, ami azonnal belopta magát az emberek szívébe. Itália imádta, mai szemmel képtelenül hosszú ideig, 20 évig eladható maradt. A legnagyobb változás az volt, hogy '65-ben az addig hátrafelé nyíló ajtók hagyományossá alakultak. És az egészben az a félelmetes, hogy 2004-ben úgy sikerült az ötvenéves vonalakat maivá alakítani a Trepiuno koncept keretében, amire még nem volt példa. Ilyen zseniális retroforma talán húszévente egy születik. A Fiat persze éppen pénzszűkében volt, és nagyon kevésen múlt, hogy a szériaérett Trepiuno ne csak a Fiat-múzeum dísztárgya legyen. Végül a Ford dobta a mentőövet, és megszületett a Nuova 500, ami le sem tagadhatná ősét, az ős meg biztosan büszke kései utódjára.

Kisautóból nem sok olyan van, amire kapásból azt mondom, hogy kéne. Ez bezzeg olyan. Bármennyire is kicsi, meg gombóc, egyáltalán nem nőies. Simán tudnám vállalni valami maszkulin színnel, persze a legjobb egy Abarth lenne, piros csíkokkal küszöbmagasságban, az már teljesítményben is feszítene. Nem tudom, hogy a fenti gondolatkör csókolta-e homlokon a zsűrit is, de hogy a legjobban döntöttek, az biztos.