JULES VERNE

A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig

Fantasztikus regény

Első fejezet

Egy vakmerő fogadás

    - Tartom, tábornok.
    - Rendben van, mylord.
  Ez a röviden és határozottan elhangzott párbeszéd egy közepes ízléssel berendezett szálloda második emeleti ebédlőhelyiségében folyt végbe. Két magastermetű férfi állt egymással szemben: az egyik, lord Vack-Beél Rochester, szőke szakállú, nyugodt tekintetű, negyvenes ember. A másik Sanssou tábornoknak nevezte magát, mozgékony, fürge járású úr volt ez, azonnal fel lehetett ismerni, hogy a víg Gallia szülötte. Élénksége szembetűnő ellentétet képezett az angol főúr kimért modorával.
  - Ön tehát azt állítja - folytatta, e jellemzést bevárva, lord Rochester két centiméterre kimért hangon -, ön tehát azt állítja, hogy másfél, értsd, másfél nap alatt eljut innen, a Csömöri út végétől a Filatori-gátig, beleszámítva minden közlekedési eszközt, melyet igénybe vehet.
   - Állítom, kedves lord. A terv talán fantasztikusnak látszik első percben, s a helyzet ismerői talán mosolyognának rajtam. De ez csak sarkallja az én ambíciómat. Ön ismer: ura szoktam lenni szavamnak.
    - Jó, de itt nem a holdba utazásról van szó. Azt értem. Azt meg lehet csinálni egy kis energiával. Az ember vesz egy golyót, és felrepül vele. De tudja ön, mi az a Csömöri út? És tudja ön, hol van a Külső-Stáció utca? És elképzeli ön, uram, mit jelent a Lábficam köz Budán? S látta-e már a Rákóczi utat olyankor, mikor javítják? S látta-e már Budapestet éjjel?
    - Bízza csak rám, kedves mylord. A fő az, hogy ön tartsa a fogadást.
    - Tartom, tábornok.
    - Rendben van, mylord.

Karinthy Frigyes: Így írtok ti (1912)