Újabb lépést tettünk a rend és fegyelem irányába: a Zéró Tolerancia után itt az Objektív Felelősség, együtt a Nincs Pardon, mint kőkemény kormányunk könyörtelen közlekedési kultúrmissziója.
Elsőre még jól is hangzik. Utopisztikus világot látok magam előtt, ahol az ittas vezetőkre és a streetracinges kisfiúkra a törvény teljes szigorával lesújt a Szerv, ahol az audis minisztert ugyanúgy lekapcsolják, mint a felsősusnyási bácsit a Wartburg Touristban. Ez kell nekem, ide vele. Most, rögtön, azonnal.
A cél tehát ideális. Az eszköz viszont valahogy sántít. És nem is igazán szentesíthető.
Rendszeresen kapjuk az arcunkba a lózungokat, hogy Magyarország jogállam; a föld, ahol a polgárok jogainak érvényesíthetőségét a jog szavatolja, ahol alkotmányos, eljárási, és ki tudja, hányféle garanciák védik érdekeinket másokkal, de leginkább az állammal szemben. Erre való például a büntető- és a szabálysértési eljárási rendszer egyik sarokkövének tekinthető szabály, mely szerint sem büntetőügyben, sem szabálysértéssel kapcsolatban nem lehet elvárni, hogy az ember közeli hozzátartozójára tegyen terhelő vallomást.
Az objektív felelősség éppen ezt a garanciát nullázza le. A jogalkotó hétféle szabálysértés esetében arra kényszerít, hogy felnyomjam azt, aki a kocsimat vezette, persze, csak ha nem akarom, hogy engem vonjanak felelősségre. Akkor is, ha történetesen tényleg hozzátartozóm az elkövető. Formálisan továbbra is ott van a mentesülési szabály, jól is hangzik, csak éppen egy másik rendelkezés elveszi az egész értelmét. Ettől a ponttól pedig a Nagy Jogállami Garancia dísz csupán, semmi több. Az pedig egyenesen abszurd, hogy valakit olyan cselekmény miatt büntessenek, amit el sem követett.
Vajh mi lesz a következő lépés? Megjelenik egy hasonló szabály a büntetőeljárási törvényben is? Ha hozzátartozóm az én konyhakésemmel öl meg valakit, és én nem teszek rá terhelő vallomást, engem fognak emberölésért felelősségre vonni? Az lesz majd a jogállam.
Értem én, mit akarnak, de ez így nem megy. Hogyan hát? Például kapcsolják le az elkövetőt, ott helyben, in flagranti delicto. Vagy készítsenek olyan felvételt, amelyen a páciens arca jól kivehető, majd a nyilván hozzáférhető fényképes adatbázisok valamelyike alapján azonosítsák. Micsoda, hogy az drága lenne? Ez, kérem, nem profitorientált szektor.
Végül pedig ott a plakát: "TE VAGY A FELELŐS!" Mintha csak most tépték volna ki az 1984 illusztrált kiadásából.
Orwell sírva kéri a receptet.
Elsőre még jól is hangzik. Utopisztikus világot látok magam előtt, ahol az ittas vezetőkre és a streetracinges kisfiúkra a törvény teljes szigorával lesújt a Szerv, ahol az audis minisztert ugyanúgy lekapcsolják, mint a felsősusnyási bácsit a Wartburg Touristban. Ez kell nekem, ide vele. Most, rögtön, azonnal.
A cél tehát ideális. Az eszköz viszont valahogy sántít. És nem is igazán szentesíthető.
Rendszeresen kapjuk az arcunkba a lózungokat, hogy Magyarország jogállam; a föld, ahol a polgárok jogainak érvényesíthetőségét a jog szavatolja, ahol alkotmányos, eljárási, és ki tudja, hányféle garanciák védik érdekeinket másokkal, de leginkább az állammal szemben. Erre való például a büntető- és a szabálysértési eljárási rendszer egyik sarokkövének tekinthető szabály, mely szerint sem büntetőügyben, sem szabálysértéssel kapcsolatban nem lehet elvárni, hogy az ember közeli hozzátartozójára tegyen terhelő vallomást.
Az objektív felelősség éppen ezt a garanciát nullázza le. A jogalkotó hétféle szabálysértés esetében arra kényszerít, hogy felnyomjam azt, aki a kocsimat vezette, persze, csak ha nem akarom, hogy engem vonjanak felelősségre. Akkor is, ha történetesen tényleg hozzátartozóm az elkövető. Formálisan továbbra is ott van a mentesülési szabály, jól is hangzik, csak éppen egy másik rendelkezés elveszi az egész értelmét. Ettől a ponttól pedig a Nagy Jogállami Garancia dísz csupán, semmi több. Az pedig egyenesen abszurd, hogy valakit olyan cselekmény miatt büntessenek, amit el sem követett.
Vajh mi lesz a következő lépés? Megjelenik egy hasonló szabály a büntetőeljárási törvényben is? Ha hozzátartozóm az én konyhakésemmel öl meg valakit, és én nem teszek rá terhelő vallomást, engem fognak emberölésért felelősségre vonni? Az lesz majd a jogállam.
Értem én, mit akarnak, de ez így nem megy. Hogyan hát? Például kapcsolják le az elkövetőt, ott helyben, in flagranti delicto. Vagy készítsenek olyan felvételt, amelyen a páciens arca jól kivehető, majd a nyilván hozzáférhető fényképes adatbázisok valamelyike alapján azonosítsák. Micsoda, hogy az drága lenne? Ez, kérem, nem profitorientált szektor.
Végül pedig ott a plakát: "TE VAGY A FELELŐS!" Mintha csak most tépték volna ki az 1984 illusztrált kiadásából.
Orwell sírva kéri a receptet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.