Múlt héten én is hallottam ezt a remek poént, pont az első államvizsgám után...amúgy gratulálok mester, csak így tovább.Law pride!:D

Ez komoly!!!

Kiáltvány!
Látlak magam elött, ahogy azt gondolod, ingerülten, hogy “ez már megint egy spam?” Nos, technikailag igen. Vagyis nem ismerlek, nem tudom a neved, semmit sem tudok rólad, de azt tudom, hogy valami baj van. Te sem érted, hogy mi lehet a baj a világgal, de az biztos, hogy nem így kéne lennie. Persze sokan azt mondják, hogy ez csak kamaszkori lázadás. Ezt te sem hiszed el és talán már túl is nőttél a kamasz koron, de elfogadod. Merthát mi is a világ rendje nélküled?
Te is hallod a siránkozókat nagy autókkal, látod a hangadókat elvtelenül, látod a kétségbeesést. Tudod, hogy ennek nem így kéne lennie, de elfogadod, hogy így van, hiszen mit ér az ellenállás? Minek is gondolkoznánk ezen?
Míg te ezeket a sorokat olvasod és elfog a kétely, hogy vajon igazam lehet-e, gyermekek ezrei halnak éhen világszerte, mialatt emberek milliói dobják ki az ételt. Emberek ezreit ölik meg világszerte, míg mások lövöldözős videójátékot játszanak. Ezeket már szinte közhelyekként emlegetik, de ez van. Ilyen a világ, mondod és mondom. De míg ezeket a sorokat olvasod a háttérben, a monitorodon, az emlékeidben reklámok, szlogenek zöme motoszkál. Tudod mit kell megvenned, hogy tapadjanak a csajok, pontosan tudod mit kell tenned, hogy vagánynak tartsanak. Pontosan tudod, hogy kedvenced mit szeret és valami megmagyarázhatatlan módon, te is azt szereted. Mert Te megérdemled. Tudod jól, hogy mi a jó, mégsem hiszel benne igazán… veled van a gond, majd kinövöd, reméled.
A helyzet az, hogy nem fogod kinőni, ezt az érzést sosem felejted, legszívesebben Isten lennél, hogy jobbá tedd a világot, hogy megszűnjön a lelkiismeretfurdalás. Pontosan emlékszel a csalódásokra és a kioktató szavakra, amiket akkor kaptál, mikor eltértél az átlagtól. Sokan mondták már, hogy: Nincs stílusod. Mit mondhatnék? A világ ilyen. De vajon, hogy boldogan élj, szükséged van a legmenőbb cuccokra? A legmenőbb telefonra? A közhelyekre, amikről mindenki beszél? Kell, mint egy falat kenyér, kell, hogy ne gondolj végre a világra, kell, hogy ne gondolkozz semmin. Hogy végre mosolyogva állj be a tömegbe, hisz a tömeg sosem éhezik, sosem fáradt, sosem beszél. A tömegnek nincs felelőssége.
Amennyiben ez így van, büszkén és harsogva mondom, hogy nincs stílusosom, nincs izlésem, nem érdemlem meg. Élek inkább őszintén, és tűröm a fájdalmat. Pontosan tudom, hogy mire van szükségem, hogy boldog legyek. Persze attól még a világ része maradok, dolgozom és továbbra is meg akarják mondani, hogy mit igyak, mit egyek, hogy nézzek ki és milyen zenét hallgassak. De én csak nevetek, udvariasan visszautasítom és mégis boldog vagyok. Ettől őket kirázza a hideg. Talán téged is, hisz hogy jövök én ahhoz, hogy a tömeg részeként kezeljelek és, hogy jövök ahhoz, hogy fenhéjázón azt mondjam, hogy jobb vagyok mint te? Nem vagyok jobb. Nem vagyok egyéniség, de boldog vagyok, hogy bírtoklom a világomat minden szépségével és csúfságával együtt.
Mondd ki, mutasd meg, írdd le, add tovább, mit gondolsz a világról. Nálunk nincsenek rossz vélemények, nálunk nincs rossz válasz. Nálunk te vagy és az életed. S bár távol áll tőlem, hogy ezt kérjem, de juttasd el ezt azokhoz, akik megérdemlik!

Bastian K. Famke