Végre kimondhatjuk: Talmácsi Gábor világbajnok a 125 köbcentis mezőnyben. Ráadásul egy kemény verseny után, kemény küzdelem árán. A Faubellel vívott adok-kapok közben bármi történhetett volna, és itt a "bármi" szó szerint értendő olyan versenygépekkel kapcsolatban, amelyek kb. két tenyérnyi felületen tapadnak az aszfalthoz. Hiába mondták sokan, hogy elég a harmadik hely is a vb-címhez, nem kell erőlködni, satöbbi: ott, ha lazít az ember, tízen megelőzik, és repül a dicsőség. Ha meg elborult aggyal, fehér ujjakkal húzza a gázt, ő maga is repül. Gáborunk jól csinálta, védte a pozíciót, az utolsó métereken viszont - miután a fair play különdíjas Hector F. megelőzte - nem kezdett vérremenő hajszába. Minek? Tuti a második hely, ő a bajnok.

Azt hiszem, azt is kimondhatjuk, hogy Talma történelmi személyiség. Ő az első magyar, aki technikai sportban lett világbajnok. Ráadásul úgy, hogy nagyon megérdemelte. Talma tudott, akart, és voilá.

Sokáig éljen.

(Akinek a bejegyzés címe szöget ütött a fejébe, hallgassa meg az első Palik-mix végét!)