HTML

szuburbán szubkultúra

Élet, világ, autóbuzéria, audio-, video- és papíralapú kultúra, meg ami menet közben eszembe jut. Mindez az én szemszögemből, csak itt, csak most, csak Neked. És a magam örömére.

Tessék választani!

RSS, ha használod

2007.08.17. 19:40 volante

K-9 for canine

A napokban néztem meg vagy huszadszor a Kutyám, Jerry Lee című filmtörténeti klasszikust. Szerintem legalábbis nem túlzás ezt állítani róla, tekintve, hogy a '89 környéki krimivígjátékok, azon belül is a kutyás műfaj egyik legjobbika. Ugyanez az év jegyzi a Tom Hanks főszereplésével készült Egyik kopó, másik eb c. opuszt is, ami szintén jó, de a K-9-nek azért nem ér a közelébe, valamint volt egy ugyanilyen témájú Chuck Norris-alkotás is, ami... inkább hagyjuk.

James Belushit nagyon jó színésznek tartom, kár, hogy a moziban nem futott be akkora karriert. A K-9-ben is hűen hozza a kissé mániákus és kissé lökött rendőrt, aki kizárólag egyedül hajlandó dolgozni, és akinek legkomolyabb háziállatai a sziámi gyilkos halak voltak - így kell megküzdenie a szintén kissé mániákus Jerry Lee-vel.

Érdekes, hogy mind a plakáton, mind a filmben megjelenik az "introducing Jerry Lee" szöveg, a wikipedia szerint azonban a szerencsétlen kutyát Kotonnak hívták. Koton valódi rendőrkutya volt, a Kansas City-beli K-9 egységnél szolgált. 1991. november 18-án, a filmes megsebesüléséhez hasonló körülmények között vesztette életét, amikor egy rendőrgyilkost akart feltartóztatni. Másfél héttel a halála előtt azért még talált 10 kiló kokaint, aminek akkori értéke 1,2 millió dollár volt.

Aki a mai filmekhez és "filmekhez" szokott, az nyilván jóval többet vár Michael Dooley és a címszereplő németjuhász történetétől. Mondhatni csalódik. Nincsenek benne ugyanis döbbenetes fordulatok, mélyenszántó párbeszédek vagy éppen drabál effektek, a halálozási arány se magas, és a CSI-os anatómiai percek is elmaradnak. Hát akkor? Van egy egyszerű és fonákmentes történet. Dooley üldözi a főgonosz kábszercsempészt, aki a végén rútul meghal. Vannak benne remekül ülő képi és nyelvi poénok, és néhány óriási jelenet (gondolok itt például a kutya első éjszakájára a rendőr és barátnője lakásán, a kocsmajelenetre vagy az autósüldözés utáni háztetős ugrálásra). Valahogy pont jól eltalálták a krimi és a vígjáték arányát, egyik oldaláról sem sántít a film. Nem pörgős, nem kell feszülten figyelni, éppen ezért tökéletes egy kis szombat esti kikapcsolódásra.

Egyébként ebben a filmben állapítja meg James Belushi az örök igazságot:
A győzelem nem minden. A vereség meg egy nagy semmi.

Szólj hozzá!

Címkék: film kultúra


A bejegyzés trackback címe:

https://volante.blog.hu/api/trackback/id/tr91142491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása