Nem gyakori a Szuburbán Szubkultúra történetében, hogy egy nap két bejegyzés szülessen. A mai nap viszont kivétel.

Ugyanis sikerült az eggyel előbb említett társasági jog vizsgám. Nem fogok minden tantárgynak külön éljenzést szentelni, ez mégis megéri, mert az ELTE ÁJK egyik legkeményebb tanszékének legkeményebb tárgyáról van szó. A könyv vastagsága vetekszik a budapesti telefonkönyvvel, maga a törvény (2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról) is 367 §-t számlál, a feladatsor négy oldalas, és minden oldalon el kell érni az 50 %-ot, hogy a kettes meglegyen. Ja, és a tanszéki tanárok sem az arany szívükről híresek.

A dolgozat leadása (9:38) után hat idegölő órát járkáltam fel s alá, amit senkinek nem kívánok. 15:45-kor tették fel az eredményeket a netre, az addig eltelt hat óra alatt pedig igen széles skálán burjánzottak agyamban a különböző eshetőségek. Éreztem, hogy meg kell lennie, de azzal is tisztában voltam, hogyan javítják. Ha csak egy oldalon nincs meg a 10 pont, cseszhetem. Egy sunyi kettesért könyörögtem magamban.

Aztán négyes lett.

Az örömkiáltás igen méretesre sikeredett, lehet, hogy holnap gittelnem kell pár ablakot, de már azt se bánom. A várakozás viszont önmagában jobban lefárasztott, mint a vizsga. Biztosan nem nőtt tőle több hajam.

Sebaj. Egy megvan, marad hat.