Volt a hatvanas évek Angliájában egy túrakupé, amit máig a legnagyobb klasszikusok között tartanak számon. Legalábbis akik ismerik. Gordon-Keeble GT a neve. Egy autó olasz karosszériával, V8-as Corvette-motorral és a legkomolyabb brit sportkocsi-építési hagyományokkal. Azaz olyasvalami, ami könnyű, kezes, közvetlen, kegyetlenül megy, és még gyönyörű is, csak legendának születhetett.



Persze a legendák sorsa gyakran sanyarú. A cég alapítói (John Gordon és Jim Keeble) túl hamar lelkesedtek, aminek a vége 90 megépített autó és egy csődeljárás lett 1965-ben - egy semmitmondó névért nem sokan akartak 2800 fontot adni. A következő évben a felszámolt cég javait új befektetők szerezték meg, ők még 9 autót tudtak kerékre állítani, majd 1967-ben még egyet, immár abból a cuccból, ami a raktárban maradt. Állítólag több, mint 90 gép a mai napig megvan.

Ami viszont a legérdekesebb ennek az autónak a történetében, az az orrán vigyorgó jelvény. Hol találsz még egy olyan emblémát, amiben teknős látható?

1963 augusztusában járunk. Phil Collinsék éppen azelőtt való nap rabolták ki Őfelsége postavonatát, amikor a Gordon-Keeble prototípusát az első sajtófotók készítésére vitték. A rablás tényét és a 2,6 millió font veszteséget eléggé zokon vette a Brit Birodalom, ezért a rendőrség útzárakat állított fel, ahol aztán egyesével vizsgálták át az autókat. A legelső példány is belefutott egy ellenőrzésbe, és miközben a rendőrök a csomagtartóban turkáltak, egy teknőc, kimászva az útszéli susnyásból, ráérős sétába kezdett az úttesten - keresztbe. Jim Keeble felkapta az öngyilkosjelöltet, a motorháztetőre tette, és ekkor villant agyába az isteni szikra, véget vetve többhavi terméketlen vajúdásnak: sárga alapon fekete teknős, körülötte babérkoszorú.

Így született a világ legviccesebb jelvénye.